Krocskó József: „Még szerencse, hogy a meccslabdát nem tudtam elizgulni…”

Ahogy anno Minarik Ede mondta, kell egy csapat… A magyar teniszsport történetében többször volt már remek eredményeket elért férfi válogatottunk, ám az 1995-ös, Ausztrália elleni Davis Kupa-győzelem kiemelkedik valamennyi közül. Most ismét az ausztrálok ellen készül a válogatott – igaz, ezúttal a messzi-messzi földrészen és kemény pályán –, és a tét ugyanúgy a Világcsoportba jutás.

Elevenítsük fel a Kistadionban játszott fantasztikus három napot az akkori hősökkel: Noszály Sándorral, Krocskó Józseffel, Markovits Lászlóval és Köves Gáborral, valamint a sikerkapitánnyal, Benyik Jánossal.

Ahogy évek óta mindig, az ausztrálok ellen is a világranglistán a 192. Krocskó József játszotta a másik egyest, aki kifejezetten Davis-kupa-specialista volt. Sosem titkolta, hogy a válogatottban mindig is jobban ment neki a játék, mint egyéniben, hiszen itt nemcsak magáért, hanem az országért, a magyar szurkolókért küzdhetett.

„Mielőtt bárki is azt hiszi, hogy számunkra a Kisstadion igazi hazai pálya volt, az téved, ugyanis ahogy az ausztrálok, úgy mi is ekkor játszottunk itt először és utoljára. Viszont az nagyon fontos volt, hogy hazai válogatottként mi választhattuk meg a borítást, valamint a labdát is. Mindkettő nekünk kedvezett, a friss salak és a kicsit lassabb labda” – emlékezett vissza a nagy mérkőzés legnagyobb magyar hőse.

Jó formában volt ő is, és ahogy mindig, ekkor is arra készült, hogy a legjobbat hozza ki magából. Nem titkolja, abszolút nem gondolt a győzelemre. Aztán hatalmas sikert aratott már az első napon. Nagy nyomás volt a vállán, hiszen Noszály veszített, így ha ő is kikapott volna, ma nem beszélhetnénk a magyar tenisz történetének egyik legnagyobb bravúrjáról. Krocskó hibátlanul játszott, és négy szettben nyert Todd Woodbridge ellen, mégpedig úgy, hogy az elbukott első szettet követően szinte lemosta őt a pályáról (Krocskó–Woodbridge 5:7, 6:2, 6:3, 6:1).

„Nem én kezdtem, és mivel Sasa remek formában volt, így azt gondoltam, bőven lesz időm felkészülni az öltözőben. Erre olyan gyorsan kikapott, hogy szinte berendezkedni sem volt időm, a kései ebédre rendelt spagettimet is alig ettem meg, máris indulnom kellett a pályára. Rá tudtam erőltetni a játékomat az ausztrálra, aki így kevésszer tudott bejönni a hálóhoz, ami döntőnek bizonyult” – árulta el Krocskó a sikere titkát.

És ha pénteken nyomás alatt kellett játszania, akkor ez fokozottan volt igaz vasárnap, amikor is ő vívta a mindent eldöntő egyest a 19 éves Mark Philippousis ellen, aki több mint száz hellyel állt előrébb a világranglistán. Ám Józsit ez nem izgatta, és négy játszmában győzött (Krocskó–Philippousis 6:4, 6:4, 3:6, 6:3), aminek köszönhetően a magyar válogatott világra szóló győzelmet aratva feljutott a Világcsoportba. Krocskó már a nagy diadalt követően elárulta, direkt 6:4-re nyerte a második szettet, 5:2-es vezetésénél ugyanis elhatározta, ennyit enged az ausztrálnak. Ha túlságosan megnyerte volna a játszmát, azzal ugyanis szerinte rosszat tett volna magának.

„Sasa persze megint jól kiszúrt velem, ugyanis ezúttal a szakállam is kinőtt, mire pályára léphettem az öt és fél órás várakozást követően. Sosem felejtem el az utolsó gémet, amikor 5:3-as vezetésnél két bréklabdáról fordítottam. Szerencsére a meccslabdát nem tudtam elizgulni, ugyanis a szervámat az ausztrál belevágta a hálóba… Az utána jövő pillanatokból, percekből csak arra emlékszem, hogy eldobtam valahova az ütőm, aztán csak szaladtam…” – jelentette ki Krocskó, aki hozzátette, a mostani csapatnak is legalább ekkora bravúrra lesz szüksége a sikerhez. És ha már egyszer sikerült, akkor…